A játék nagyon fontos része a gyermekkorunknak; alapjaiban meghatározza emberi létünket. Bizonyított, hogy azok a gyerekek, akik játék közben tanulnak, magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, jobb a problémamegoldó képességük és jobban tudják használni a lehetőségeket. Tanulmányok bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akik játszva tanulnak sokkal jobban fognak teljesíteni felsőbb osztályokban és az egyetemen is.

 

 “A játék lehetőséget ad a gyermekeknek, hogy a tanultakat gyakorolják.” – Fred Rogers

 

Amikor elkezdtem az általános iskolát (több mint 20 éve…), általában a legtöbb gyerek 7 éves kortól kezdte az iskolát és nem emlékszem, hogy sok házi feladatot csináltunk volna iskola után. Azonban az elmúlt években az óvodák és iskolák egyre több nyomást helyeznek a gyerekekre. A gyerekek fiatalabb korban, amikor elkezdik az előkészítőt és az első osztályt sokkal több diktált feladatot és házi feladatot kapnak. Az alapelv szerint, minél hamarabb kezdik, annál többet fognak megtanulni.

 

A másik oldalon viszont egyre több tudós és oktatás-kutató kitart amellett, hogy nincs nagy összefüggés eme megközelítés és a hosszú távú eredmények elérése között. Valójában ellentétesen is elsülhet a dolog, hiszen a gyerekeknél ez könnyen okozhat lassú érzelmi és kognitív fejlődést, illetve stresszt is.

 

Anyukám általános iskolai tanár és 30 éve tanít gyerekeket első és második osztályban. Sokat beszélgtünk a kis tanítványairól és elmesélte, hogy egyre fiatalabb és fiatalabb és néha engedetlenebb gyerekeket kap az osztályaiba.

 

Édesanyám szerint: “Vannak gyerekek, akik még picik és nem iskola készek. Az idegrendszerük még nem elég fejlett, hogy órákat végig üljenek, figyeljenek és tanuljanak”. Szerinte: “ azzal hogy diktált leckéket adunk nekik, csak nehezebbé tesszük a tanulást számukra, és lehet, hogy nem érzik magukat olyan sikeresnek az órákon,  mert nem teljesítenek úgy, mint iskolatársaik. Persze remekül megtanulnak írni és olvasni, csak egy kicsit lassabb ritmusban. Ugyanakkor manapság rengeteg nyomás van a szülőkön is, hogy gyermekeik mikor kezdjék az iskolát.”

Szerinte, “az apró dolgok rengeteget segíthetnek óra közben. Amikor érzem, hogy már több tanítványom nem nagyon tud koncentrálni, akkor megszakítom az órát egy egyszerü légzési gyakorlattal vagy nyújtással, ami feltölti őket és utána örömmel folytatják az órát.”

 

Kutatók észrevették, hogy fiatal korban a túl informatív leckék károsan hathatnak az iskolai teljesítményre. Az Észak Floridai Egyetemen 343 iskolás gyermeket hasonlítottak egymáshoz, két csoport mentén: azok, akik oktatás orientált óvodákba jártak, illetve olyan gyerekek, akik “gyermekközpontú” óvodákba jártak. Több évvel a gyerekek teljesítményének megfigyelése után rájöttek, hogy azok a gyerekek, akik több didaktikus utasítást kaptak, jelentősen alacsonyabb jegyeket értek el a negyedik osztály végére, mint azok, akiknek több lehetőségük volt játszás útján tanulni.

 

Jay Giedd, a San Diego Kaliforniai Egyetem neurológusa, munkássága alatt azt tanulmányozta, hogyan fejlődik az emberi agy a születéstől egészen a serdülőkorig. Elmondása szerint a legtöbb gyermek 7 és 8 éves kora között alkalmasabb az aktív felfedezésre, mint az oktató órákra.  „A túlstrukturált oktatással az a probléma, hogy elriaszt a felfedezésektől” /Jay Giedd/

 

Felgyorsult világunkban, melyben élünk, a legtöbb, amit tehetünk, hogy dédelgetjük’szívünkön viseljük ezeket az éveket és a gyermekek jelentőségteljes játékaira összpontosítunk.

Hagyjuk, hogy gyermekeink maguknak kísérletezzenek és fedezzék fel a világot a maguk tanulási módján és ritmusában. Mint ahogy mi is, minden gyermek különböző!